A fotó valószínűleg az 1950-es évek végén készült, az első vízvezeték kiépítését mutatja. Különös fintora a sorsnak, hogy a forrásokban, vizekben gazdag Gyergyó egy évszázad alatt sem tudta rendezni a víz- és csatornarendszer ügyét. Már a század elején a város eladta a Lapos-Sugó óriási erdőségét, melynek árát, 1 500 000 aranykoronát letétbe helyezte a víz- és csatornahálózat tervezésére és kivitelezésére. Azonban a nagy háború során hadikölcsönnek jegyezték, és az teljesen elveszett. Az 1938-39-es főtérrendezés során már a Főtéren és a szomszédos utcákban lefektetik a vezetékeket, de az újabb impériumváltás és háború miatt a folytatás abbamaradt. 1956-ban a várost meglátogató Gheorghe-Gheorghiu Dej rendeli el az áldatlan helyzet felszámolását, így 1957-től beindul a tervezés és kivitelezés. 1960. augusztus 23-ig a vizet beengedik a város főteréig, és kis ünnepség keretében beindul a vízszolgáltatás a város egy részén. A szennycsatorna-hálózat építése a 70-es évektől kezdődik, 1973-tól már működött. Az 1980-as évekig folyamatosan bővítették mindkét hálózatot, Blénessy Félix feljegyzései szerint 1980-ban a vízhálózat hossza 53 816 méter (táp-szolgálati-elosztó vezeték), amely 4230 családot, avagy 14 500 embert látott el az ipari és más létesítményeken kívül. A csatornahálózat hossza összesen 16 540 méterig jutott.