A vízkereszttől nagyböjt kezdetéig tartó farsang a karneválok, önfeledt vigasságok, maszkos játékok és bolondozások ideje volt, olyan felszabadult időszak, amikor egy jellegzetes, fordított világkép uralkodott, tele szexualitással, szókimondó, vaskos jelképekkel és cselekvésekkel, lehetőséget nyújtva a különböző társadalmi, nemi, nemzedéki szerepek és határok felborítására, átlépésére. A hangulat farsang utolsó napjaiban volt a legvidámabb és húshagyókedden tetőzött. Ezen a napon farsangzáró ünnepi felvonulások, maskarás csoportok, maszkurák járták a településéket, s felvett szerepeik szerint parodizálták mesterségüket, siratták a halottat, kéregettek, ijesztgették, bekormozták a nézőket – igyekeztek őket bevonni a játékba. Gyergyóditró farsangi felvonulásainak sajátos, napjainkban is élő helyi szereplője a felvonulást vezető, ostorával nagyokat rittyentő török figurája. Jelmeze miatt is kiemelt figyelmet érdemel, mivel szinte csak hagyományos női viseletdarabokból áll össze: bő bugyogója szőttes rokolyából kialakított, felsőtestén keresztbevetett hárászkendőket visel, fején a szemnél-szájnál kivágott, piros álarc mellé női fejkendőt.