Az amatőr színjátszás az 1900-as évek elejétől az 1970-es, '80-as évekig elterjedt jelenség volt Kárpát-medence szerte, fénykorát a két világháború között élte. A fotón: Molnár Mariska műkedvelő látható Felhő Katicaként az 1930-as években. (Rátkay László: Felhő Klári című népszínművéből, zene: Erkel Elek.) A település kultúrházának felépülése előtt, a két világháború között, Molnár Antal moziterme adott helyet a kulturális/közösségi eseményeknek. A “film-színház-muzsika” szlogen a gyakorlatban is érvényesült.

Molnár Antal kiterjedt üzleti levelezést folytatott a kolozsvári Transylvania Filmgyárral, ahonnan a filmeket beszerezte. Volt úgy, hogy egy államtitkár halála miatt (feltételezhetően kötelező vetítési szünet miatt) nem tudta lejátszani a Tarzan és fia című filmet, és sérelmezi a kölcsönzési díj megfizetését, jóllehet a film sértetlenül megérkezett a postával.

Az 1920-as évek elején némafilmeket vetített, majd a technika fejlődésével megjelentek a hangos filmek, de az amatőr színjátszók is ebben a moziteremben kaptak helyet. Hétvégeken és ünnepnapok alkalmával különböző bálokat rendeztek ahol a Molnár Antal alapította rezesbanda fújta  a talpalávalót. (szüreti bál, Katalin bál, tűzoltóbál stb.) Az amatőr színjátszókat összefogta és a díszletért felelt: Koszorus József és testvére Koszorus Krisztina.